Tuza Erika

Erika, Maya és Frida

“Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a mosoly.Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megölelsz, én leszek maga az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel…”

Hosszú évek könyörgése után tizenkét éves koromban kaptam meg az első kutyámat,egy orosz spánielt, aki fájdalmasan korán, hét éves korában halt meg. Az állatasszisztált terápiával sok évvel ezelőtt Amerikában ismerkedtem meg. Ott találkoztam először hospice ellátást nyújtó intézményeket látogató kutyákkal és 2009-ben, miután visszaköltöztem Magyarországra, már célirányosan olyan kutyát kerestem, akivel terápiás munkát tudok végezni. Maya angol cocker spániel, 2011-ben vizsgázott és azóta hű társam a munkámban. Frida 2013-ban lett a családunk tagja, ő 2016-ban tette le a terápiás kutya vizsgát. Mayával évekig látogattuk a beteg gyerekeket a Heim Pál Gyermekkórházban,és tartottunk állatasszisztált angol órákat. Az állatasszisztált terápiának kiemelt szerepe van az életvégi ellátásban.

• Az állatok látogatása csökkentette a félelmet, a szorongást, az elszigeteltséget és a magány érzését.
• Az állatok jelenlétében a betegek könnyebben meg tudták fogalmazni a félelmeiket.
• Az állatok nem kerülik el a haldokló betegeket és nem is siettetik a halál tényének elfogadását.

Maya és Frida látogatnak felnőtt és gyermek hospice ellátást nyújtó intézményeket is. Jelenlétük nagyon sokat jelent a családoknak, mert vidám, elfogadó lényükkel a természet, és az élet egy kis darabkáját csempészik a búcsúzás igen nehéz és fájdalmas pillanataiba.